Szappanmanó
Gyermekem szétforgácsolta a szappant. Unatkozott, vagy mi. Éjjel teljesen bekentem szappannal a fogkeféjét. Reggel jött prüszkölve, hogy valami baj van a fogkefével. Mondtam neki, biztos a "szappanmanó" csinálta, amiért tönkretette a szappant. Még egyszer megpróbálta. Kiváncsi volt, mi történik. Persze akkor is beszappanoztuk a fogkeféjét - akkor éppen a párom volt vele otthon.
Többet nem csinálta.
Hogy van?
Várpalotán voltunk. Jöttünk lefelé onnan a Vártól, és én elkezdetem futni, mert mindenki futott. Aztán menetközben felbuktam, és pont egy nagyon helyes srác, akibe bele vagyok zúgva, a hátam mögött volt, és látta, hogy eltanyáztam. Mindenki nevetett, és az a helyes srác odajött hozzám, és megkérdezte hogy jól vagyok? Én meg a szégyentől megszólalni sem tudtam.
Általános jókedv
Matek órán a tanárnő kiosztotta a nagydolgozatot. A barátnőm épp óra előtt csinálta meg a hajam 2 copfba. A tanárnő írta be a jegyeket, le-lehajolt a padokhoz. Ránéztem arra a fiúra aki nagyon tetszik, és nevetett. Kérdeztem tőle, hogy min nevet - ugyanis azt gondoltam, hogy a hajamon -, erre megrázta a fejét. A nevetéstől nem is tudta elmondani. Ekkor a mellettünk lévő padnál volt atanárnő, a padtársnőm nevetett és mutogatott. Az volt a helyzet, hogy a tanárnőnek a nadrágja a seggénél telibe ki volt lyukadva. Az egész osztály nevetett. Én is majd megfulladtam a nevetéstől, piros voltam. Végül nagyon megsajnáltam szegényt, hogy mindenki rajta nevet.
Vártam a barátnőmet, hozzám jött randira, meg egyébre. Megcsináltam a kaját, rendbe raktam a disznóólat. Még volt idő háromig, tehát vettem egy fürdőt. Éppen törölköztem, amikor csengettek. Nocsak, mondom, siet a csaj? Még van negyed óra. De aranyos! Szerzek neki meglepetést. Meztelenül feltéptem az ajtót, ... bambán bámultam, majd megkértem a postást, hogy várjon, míg felkapok valamit.
Bemutatkozó látogatásra voltam hivatalos kedvesemékhez. A család örömmel fogadott,finom volt a vacsora is, jól elbeszélgettünk. Kezdett késő lenni, így felkerekedtem. Rövid búcsú után felszabadultan léptem ki a ház kapuján, nem mintha kellemetlen lett volna, de mégiscsak első vizit, meg jó benyomás, stb. Miközben nyitottam a kocsiajtót, sikerült egy hatalmasat fingani, csak úgy visszhangzott a környék. Ebben a pillanatban szörnyű sejtésem támadt, és felpillantottam a házra. Ott állt ám az első emeleti erkélyen a család apraja és nagyja, nyilván búcsút inteni a szimpatikus fiatalembernek. Mondhatom kolosszális volt látni az elkerekedett szemeket, integetésre emelt, majd a mozdulat közben lebénult kezeket. És hogy teljesen elrontsam az eddigi jó benyomást, olyan röhögőgörcs tört rám az ábrázatuktól, hogy majdnem beletörtem az ajtóba a kocsikulcsot.